Vénusz és Mars gyermeke

"Újra péntek, megint vége egy hétnek...de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok."(ismeretlen szerző)

A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám. Kopár a világ. Fázom. Miért tagadjam, emberek?A szívem is gyökérig didereg.A tél sötét…

Állást kínált, és én elfogadtam. Elfogadtam, pedig tudtam, hogy az maga lesz a pokol. De a pokol nem jön hirtelen. A pokol lassan, de biztosan érkezik, mint a nedves, téli lepedők. (...) Most még csak december van, de februárra a bőröd olyan csúnyán kirepedezik, hogy vérzik a kezed,…

Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. Jean Vanier

" A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom,…