Vénusz és Mars gyermeke

   Megfejtettelek. Szótlanul csodállak.Titkod betakar,Rám simul békédMagammal viszlekMiközben feléd megyekMagamban hordozlakMiközben hozzád tartozom.CsillagfüggönyHópalástMa észrevettem,Hogy megsimogattálÉs csak nekem hegedültélÉs én csak mindenhetedik hangot értettemDe bennem is szólt a…

  . Tán soha... . Engedd, hogy nézzelek, ha nem is látsz engem. Engedd, hogy halljalak, ha nem is szólsz hozzám. Engedd, hogy érezzem kabátod melegét, bár tudom, tán soha nem teríted azt rám. . /Szabolcsi Zsóka/

        -- Mikor itt vagy... Mikor itt vagy a szobában mintha telis-tele volna rózsával és liliommal, s körülöttünk zene szólna. S mikor kimégy a szobából olyan üres lesz egyszerre, olyan üres, olyan néma, mintha én se volnék benne. /Gárdonyi Géza/

"Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek a mélységeit. Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Miért meleg a másik percben? Jégnek a sugara és tűznek a sugara.…

Kérdések Mondd, vártál-e már úgy, tudtad, hiába vársz,s mentél-e már úgy, mindegy volt, merre jársz,szóltál már visszahívóntűnő árnyék után, hagyták már kinyújtott kezedelengedve, sután,kérdeztél már tudva azt,nem felel senki sem, vártad-e már halk reménnyela szép…

„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél." / Anne-Sophie Brasme /

    "Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra."/Stephenie Meyer/

   .  Fújja , fújja az őszi szél... . Összeér az Ég és a Föld falevél köszön el a nyártól, álmatag kedvvel még megsimogat egy langy´ kóbor szellő.     Érzem, most is érzem a Nyárnak feledhetetlen illatát, ahogy tarka pillangók kergetőztek s hamisan kacsintottak rám - ahogy…