Csodára várva... Fájdalmaink közt botladozva rohanunk által az életen, félvakon tapogatózunk, hogyha szemünk látni képtelen. Tétova álmaink nyomát követjük halkan, félszegen, bádogkeblünk üresen kong, reményünk mégis végtelen. Behunyt szemmel futunk tovább nem nézünk…
Utolsó kommentek