Vénusz és Mars gyermeke

    Szél vagyok.Megbocsátod-é,hogy port híntettem égszínkék szemedbe?  Nap vagyok.Megbocsátod-é,hogy leperzseltem hófehér karod?  Ősz vagyok.Megbocsátod-é,hogy ingválladra tört levelet szórtam?  Fű vagyok.Megbocsátod-é,hogy megcsiklandtam…

    „Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki, és felitatja lelkemről a könnyeket. Immár azzal is beérném, ha kapnék egy átkozott zsebkendőt. Így adod alább, mindig alább, amíg élsz."   / Vavyan Fable /

"A szerelemben nem a repült órák száma, hanem a szárnyalás milyensége számít. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az ejtőernyős ugrások számánál jóval fontosabb a lebegés varázsa. " /Vavyan Fable/

"Vannak bizonyos emberek, akik esetében még akkor is kitartunk amellett, hogy kedveljük őket, hogy folyamatosan csalatkozunk bennük. Ahogy a vacsora kihűl a tűzhelyen és ahogy a felfújt csendesen egy ragacsos masszává omlik össze, leverten azon gondolkozunk, hogy hogyan…

"Az évszakok éppúgy vonzódnak egymáshoz, mint a férfiak és a nők, hogy kigyógyítsák egymást a túlzásokból. Ha a tavasz csak egy hétnél is tovább marad, mint amennyit kellene, éhezni kezd a nyárra, hogy az véget vessen az örökös ígéret napjainak. A nyár aztán a maga…

Síkos, hideg télbencsúszkálnak emlékeim,az eresz alól lelógnakkis csontváz jégcsapok.Harap a szél,sebemre hintőport szór a hó.Nagyon magam vagyok,belém fagy már a szó. /Ágai Ágnes/