Szerzők

Utolsó kommentek

Címkék

Ady Endre (1) Ágai Ágnes (1) Albert Camus (1) Ancsel Éva (1) Angela Murinai (1) Áprily Lajos (4) Arany-Tóth Katalin (1) Babits Mihály (1) Békés Pál (1) Benedict Wells (1) Berkesi András (1) Berta Ádám (1) Cholnok Viktor (1) Clarice Lispector (1) Clive Staples Lewis (1) Csernus Imre (1) Csorba Győző (1) Danielle Steel (1) Dan Millman (1) döntés (1) Dutka Ákos (1) Edward Gibbon (1) Emily Dicinson (1) Erin Morgenstern (1) Fecske Csaba (1) Fernando Pessoa (1) Gárdos Péter (1) gondolatok (1) Hamvas Béla (2) Harriet Beecher Stowe (1) Helene Uri (1) Hermann Hesse (1) Ibusze Maszudzsi (1) idézetek (15) időszerű (2) Iselin C. Hermann (2) Jean-Pierre Montcassen (1) Jeanette Winterson (1) Jodi Picoult (1) John Ajvide Lindqvist (1) Jókai Anna (1) Jón Kalman Stefánsson (3) József Attila (2) Juhász Gyula (1) Just Béla (1) Kálnay Adél (1) Karácsony Benő (2) Kari Hotakainen (1) könyv (3) Kosztolányi Dezső (1) Márai Sándor (9) Móricz Eszter (1) Müller Péter (1) Muriel Barbery (1) Neil Gaiman (1) Nichita Stanescu (1) Nick Vujicic (1) On Sai (1) Ossian (1) Ottlik Géza (1) Parti Nagy Lajos (1) Paulo Coleho (1) Percy Bysshe Shelley (1) Petőcz András (1) Pilinszky János (2) Popper Péter (4) Reményik Sándor (1) Richard Paul Evans (1) Sánta Ferenc (1) Sara Raasch (2) Sárhelyi Erika (2) Sarkady Sándor (1) Sólyom Anna (1) Szabó.T.Anna (1) Szabó Magda (2) Szepes Mária (1) Tóth Krisztina (1) Truman Capote (1) Váci Mihály (1) Várnai Zseni (1) vers (2) video (2) Wass Albert (2) Weöres Sándor (1) Witi Ihimaera (1) Zelk Zoltán (1) zene (1) Címkefelhő

"...az örömök, amelyek eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök..."

2016.10.15. 19:10 Amerika24

tumblr_m4l9letmcq1qfx1izo1_500.jpg

 

 

" Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. (…) Először is, az örömök, melyek eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értek volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad."

/Márai Sándor/

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Márai Sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagok2.blog.hu/api/trackback/id/tr2011810207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása