" Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek."
/Ossian/
" Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek."
/Ossian/
/kép:Gianni De Conno/
.
" Az az igazság, hogy sose szűnik meg a fájdalom. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy ezt a csomagot örökké magaddal cipeled. Kezdetben olyan, mint egy jókora bőrönd, aztán ahogy telnek az évek, a mérete talán akkorára csökken, mint egy kézitáska, de mindig veled marad."
. /Mikki Brammer : Minden , amit megbántam /
/kép:Vigor Frágil/
.
"Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a Nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk meghalni, mégis élünk tovább."
....de ...
"Bárhol és bármikor jogunk van sírni. Jogod van hozzá neked is. Jogunk van az érzéseinkhez. Még erősnek sem kell lennünk."
/Angela Murinai/
Tél volt, amikor elmentél. Hihetetlennek tűnt, hogy eljön a tavasz nélküled is.Kirügyeztek a fák, beérett a gyümölcs , és lassan a levelek is lehullanak.
A tél is beköszönt hamarosan, és nélküled már nem lesz ugyanaz semmi. Bele kellene törődnöm, hogy nélküled kell tovább élnem, de nem bírok.
Még mindig haza várlak...
" A sötétedő eget csodálta, ahogy kifeszített, fekete sátortestét elárasztották a csillagok. Szomorúan mosolygott magányán, de nem sírt, piszkos arcára már odaszáradtak a rég elhullatott könnyek. Csak nézte az eget, hangtalan, lágyan menetelt az idő a képzelet indás vaskapui mögött."
/Kakuk Móni/
" Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette.
Mert változnak a csillagok felette."
.
/Reményik Sándor/
" Eljön az este,
és elteríti
komor köpenyét
körül a világon;
csak a csillagok
csendje kíséri "
,
/Jón Kalman Stefánsson/
" Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."
/Müller Péter/
Arany -Tóth Katalin : Téged kerestelek...
Lábaim előtt csörgő falevél,
a sápadt ősz, szép álmokról mesél.
hűvös szellő kavarja az utca porát,
betakarja testemet a meleg kabát.
Csak a lelkem fázik nem vagy velem.
Nélküled a lét, üres gyötrelem…
Az öreg téren lassan lépkedek,
jönnek velem szemben az emberek.
Téged kereslek minden szelíd mosolyban,
Téged kutatlak minden lágy mozdulatban.
Messze vagy most, nem láthatlak. Még nem
de várlak a sóhajban, a percben…
Gondjaim közt előbukkan arcod,
s egyre erősebben hallom hangod.
Átölelsz az emlékek gyöngy-varázsában,
s boldogság ébred szívemnek otthonában.
Lágyan elringat az emlékezés
Hiányod, lelkembe karcokat vés…
Utolsó kommentek