Veled is megtörténhet egyszer, hogy sírsz majd egy régi perc után,s lehet, hogy reszkető kezekkelegy dalt kutatsz a néma zongorán.Közömbös nappalok jöhetnek,s magányos, lázas éjszakák.Az is lehet, hogy elkerülnek,aki ma vár, az holnap meg se lát.Ne félj, feloldlak szavad…
Derűt dalolnék, édesem, tenéked,Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,A fák közt még kis, zöld napokat rezget,Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,Opál…
Ha látlak még néhaörülök csak és elteszem azt a kis időtvalahova mélyre ahol más nem láthatjaaztán arcom a régi közönyösés minden este halkanbelehalok egy tőled lopott percbe
Utolsó kommentek