A magány szirtjeinOlykor úgy zuhan rám a magány,mint elítéltre a guillotine,mintha magam maradtam volnaegy távoli sziget szirtjein.Kelek és fekszem, akár a Hold,párnámon jéghideg csillagok,s az álomtalan éjszakákranem hoznak nyugvást a nappalok,csak bizonyságot, hogy elmaradtmellőlünk…
Utolsó kommentek