Egyedül
Ködöt szitál az alkonyat, tüsszent a girhes, ritka lomb – Mellemet túrja, döfködi szívem, e szorgalmas vakond
Zokon ma semmit sem veszek; vesém pamutgombolyag, hagyom, macskaként játsszon még vele a bársonyos talpú fájdalom
Gőzölgő, langy mocsár a park, az idetévedőt elnyeli A…
Utolsó kommentek