Vénusz és Mars gyermeke

.

"A félelem kiült belőlem

a házunk elé a kispadra

Elnézem milyen öreg

ráncos és görbe

úgy hozom vissza ölbe

nehogy elessen

a körbefutó lépcsőn."

.

/Bálint Lea/

.

"Hát ezt jelenti a kapcsolat, értettem meg végre. Nem azt, hogy sosem bántjuk egymást; hogy is ígérhetnénk ilyet, hisz emberek vagyunk! De ha szeretsz valakit, akkor meg tudod bocsátani, ha bántott. És ő is megbocsát."

.

/Marian Keyes/

.

"... túl sok heggel büszkélkedhetem ahhoz, hogy mások sebein gúnyolódjam."

.

/Richard Paul Evans/

.

"A szemben lévő ülésen karját összefonva aludt a barátnőm. Az őszi nap betűzött az ablakon és könnyű fénytakarót borított a térdére. Valahonnan egy lepke szállt be a kocsiba, ide-oda libegett a léghuzatban, mint egy papírszelet. Egy időre megpihent az útitársam mellén, s miután tovaszállt, olyan volt, mintha a barátnőm egy cseppet öregedett volna."

.

/Murakami Haruki/

.

TÁVOZÓ...

.

Elszáll a nap. Könnye hull már, drágám.
Takard be szíved: fázni fogsz nagyon.
Látod a fákat, meghajtott derékkal
fenn toporognak mind a dombokon.
Ez hát az ősz. A dérütött, magányos.
Anyánk, apánk lassuló lépteit
áttörhetetlen vadvízként, mocsáros
otromba esők lopva ellepik.
Nyűgös testüket dérből, zuzmarából
sem mentheted ki. Nincs mód, s alkalom.
Sorsuk árvultan megunkra felöltjük.
Takard be szíved: fázni fogsz nagyon.

.

/Varga Katalin/

.

"Ha nem simogatják becéző kezekkel vagy kedves szavakkal, igazából minden ember elsorvad és elhal legbelül."

.

/Eric Berner/

.

"A csendes emberek mindig figyelő emberek. A hallgató emberek mindig többet hallanak meg, mint a saját hangjuktól mámorosak."

.

/Szepes Mária/

.

"..a hangosan kimondott név olyan, mint a nyitott ajtó."

.

/Szepes Mária/

.

"Mert ártatlanul bűnhődő ember nincsen. Az embert mindig saját tettei érik utol, hiába ölti fel egy-
egy újabb test álruháját a tett helyéről való menekülés közben."

.

/Szepes Mária/

.

"Én pedig hosszú és különös tapasztalatokkal teli életem alatt megtanultam, hogy az embereket hagyni kell a maguk módján élni. Hiábavaló és téves erőlködés őket kierőszakolni abból, amit tapasztalniuk kell, mert akkor megkeresik maguknak másutt ugyanazt a helyzetet. Nem mondom, sok önuralom kell hozzá tehetetlenül nézni, mint rohan valaki a vesztébe saját akaratából, minden figyelmeztetés ellenére... de idővel belejön az ember."

.

/Szepes Mária/