Vénusz és Mars gyermeke

.

„Tanuld megkülönböztetni a valódit a hamistól,
az örökké-változót az örökké-valótól.
Mindenekfölött pedig tanuld elkülöníteni
az észbeli tudást a szív bölcsességétől,
a „Szem tanát" a „Szív tanától".

.

(ANNIE BESANT ...A Csend hangja)

.

„A hindu bölcselet szerint minden tett, minden tevékenység hatások egész áramlatát indítja el, melynek elkerülhetetlen velejárója az ellenhatás. A hatás és az ellenhatás egy nagy kör, amely mindig visszatér önmagába. Minden akció - a legkisebb gondolatrezdülés is - következményekkel jár, és az akciót törvényszerűen követi a reakció. A reakció minden következménye a hatás kiváltójára hull vissza. Ez a karmának nevezett ok-okozati törvény minden fejlődésnek az alaptétele. Mindenkinek meg kell ennie a maga által ültetett fa gyümölcsét, legyen az akár édes, akár keserű. Másképpen fogalmazva: A tett életre kel, befutja a maga pályáját, és úgy tér vissza hozzánk, mint az elhajított bumeráng. A léleknek vállalnia kell minden cselekedetének a következményét, vagy a jelenlegi, vagy a következő életében. A sors ritkán büntet azonnal, a számlát jóval később szokta benyújtani, akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. A karmikus törvényszerűségek általános érvényűek, nem csak az ember individuális fejlődését szabják meg, hanem irányítás alatt tartják az egész fizikai és szellemi világrendet.

A keresztény hit előtt sem idegen a karma törvénye. A Bibliából vett idézet szerint: "Nincs szabadulás, amíg az akció-reakció számláján tételek állnak terhünkre írva." Ebből a körforgásból csak egy út vezet ki, a lelki megtisztulás útja, az egyetemes törvény tiszteletben tartása. Amíg földhözragadt vágyaink szűk köréből nem vagyunk képesek kilépni, amíg lelkünk a testiségen nem képes felülemelkedni, addig a karma törvénye könyörtelenül kíséri minden léptünket. Ahhoz, hogy a magunk által épített úton eredményesen haladhassunk, szükségünk van segítségre is, de hathatós segítséget csak a Mindenható adhat nekünk. A földi halandó által nyújtott segítség csak látszólag könnyíti sorsunkat, valójában visszavet minket a fejlődésben, gátolja, lassítja a törvény beteljesülését. A Mindenható bölcsességén ugyanis nem lehet kifogni, amit a fejlődés törvénye megkövetel, annak elkerülhetetlenül meg kell történnie."

.

/Kun Ákos - A karmáról/

.

Emlék..

.

Egy arc fölbukkan néha a homályból,

Hová eldugta őt a feledés,

Egy régi társnak arca, aki bátor

Tekintetével a lelkedbe néz.

.

Elhunyt napok és elfakult vidékek

Feléd ragyognak ismét hirtelen,

Fölzendül elnémult szavak zenéje

És lelkeden, lehangolt hangszeren

.

Ábrándjaid eljátssza újra multad,

Csak bánatod tesz rájuk hangfogót...

A feledés homályából kibukkan

Egy régi arc és feléd mosolyog.

.

Juhász Gyula

.

„Az vagy, akinek hiszed magad.

Ne ismételgesd folyton, amit a „pozitív gondolkodás" hívei sulykolnak, hogy „igen, szeretnek, igen erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak - márpedig ez a fejlődésnek ebben a szakaszában ez gyakran megesik - csak tedd azt, amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságaidon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz.

Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindent tudsz. Győzd meg őket arról, hogy igazuk van - hiszen mindnyannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy elhisszük-e."

.

/ Paulo Coelho: A portobellói boszorkány /

.

"A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne."

.

/Carlos Ruiz Zafón/

.

Rejtve mindenkitől
egy szál magammal
kiülök a világ
legkeskenyebb peremére
szeretni a napot
és azt a valamilyen
apró titkot
ami tegnap csak úgy
kiosont és nélküled hagyott.

.

/Csurai Zsófia /

.

Napok, hetek...

Napok, hetek börtönében
lélekálmok csalfa útján
félemlékek között élve
röpke múlt hálója hull rám.

Múltunk még csak pillanatnyi,
emlékünk féligélt álom,
álmunk felejteni vágyunk,
s rácsok mögött valóságom.

A valóság börtönében
csak féligálmodott élet,
napok, hetek rácsai közt
emlékké válik az ének.

.

/Szabolcsi Zsóka /

.

.

Ne félj...

.

Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...

.

Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?

.

Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...

.

Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között.

.

De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!

.

/Kerekes László/

.

Az vagy, akinek beszélnie kellene...

.

Van úgy, hogy a legfontosabb igazságokat
negyven vagy ötven évig rejtegetjük a szívünk mélyén,
mire kimondjuk őket. Ilyen például:
szeretlek, megváltás, tisztaság, fény, vagy új élet.

Szembeötlő, hogy mennyi igazság marad kimondatlanul.
Aztán mindig vannak, akik korán halnak meg.
... Pedig te az vagy, akinek élnie és beszélnie kellene.

.

/Leleszi Balázs Károly/

.

"Minden tettemben és gondolatomban és életem minden mozzanatában meg tudom magam tartani. A szerelemben nem: itt teljesen fel kell magamat adni. (...) Önmagamat nem tudom feladni csak úgy, minden további nélkül. Nem lehet úgy, hogy visszakapjam magam. Akit visszakapok, már nem az, aki voltam. Az már több, gazdagabb, egyszerűbb, tisztább és istenibb. Ez a szerelem titka. El kell vesznem és meg kell semmisülnöm."

.

/Hamvas Béla/