Vénusz és Mars gyermeke

"Ne sírj! Minimum egyszer az életben mindenki főnixnek néz egy vetési varjút... ez alól mi sem vagyunk kivételek! Nem?! Üdv a (zene) szerszámodnak! Írj sok zenét... szia!"

                            (Szécsi M.)

"Álmomban, barna testek aranyló árnyékában néztem végig, hogyan ölel téged magához a reggel. Nem szeretem, ha ölelgetnek..."

(Szécsi M.)

"A szerelem is lehet küldetés! Van, hogy belebukik az ember... na, és?! Én legalább megpróbáltam..."

(Szécsi M.)

"Te vagy az én vigaszom, csendedből magamat iszom!!!"

                      (Szécsi M.)

"A sötétbarna fagerendákon szárított rózsák lógtak, virágukkal lefelé felkötözve. Sosem láttam még ilyet. Szerettem nézni őket, mert a valamit megláttam bennük is éppúgy, mint a férfiban."

(Szécsi M.)

"A férfi megtanított magamra is. Az örökös hiányérzetemről, a valami kereséséről azt gondolta, hogy én hiányoztam magamnak. Pedig nem! Ő hiányzott mindig. A hiánya nem múlik..."

(Szécsi M.)

"HA író lennék, valahol a lelkem mélyén úgy utálnám, hogy minden okádék ember IS olvashatja amit írok, és belemagyarázhatna dolgokat, és félreérthetné a könyvem! Na, mindegy! Kutyából nem lesz katona, katonából nem lesz író. Belőlem se. Téged nem zavar, hogy 1 üveg kóla áráért bárki meghallgathat, megbámulhat, és kritizálhatja a zenédet, pedig nem ért hozzá?! Nem zavar, hogy míg ESTE hallgatnak, szexet, fűt-fát, pénzt, CD kiadást ígérnek, agyontapsolnak, veled isznak, MÁSNAP REGGEL még a nevedre sem nagyon emlékeznek, nemhogy az ígéreteikre? Biztosan zavar, csak nem beszélsz róla. Nehéz a művészek élete... tudom, ez nem vigasz!"

(Szécsi M.)

"Kérdezted, hogy vannak-e barátaim. A barátság komoly dolog! Bennem ez olyan fontos, mintha lehetőséget kaptam volna arra, hogy testvért, TESTVÉREKET VÁLASSZAK SZABADON MAGAMNAK, mert a vér szerinti testvéreim idegenebbek, az idegeneknél is. Nincsenek barátaim, nincsenek testvéreim!!! TE VAGY NEKEM MINDEN! Ha nem lennék szerelmes beléd, akkor is így érezném, mert olyan vagy, mint én. Nekem nincs abban semmi különös, hogy te vagy az első és utolsó szerelmem. MÁSOKNAK IS CSAK EGY VAN, LEGFELJEBB NEM TUDNAK RÓLA, MERT ELVESZNEK A RENGETEG SZERELEMEMBRIÓBAN, A MAJDNEM SZERELMEKBEN... sok majdnem szerelem sem tesz ki egyet, de nagyon sokan, önáltatásban élik le az egész életüket. Nem tudom, miért csinálják ezt! Talán félnek a szerelemtől. Az igazi szerelemtől. Hogy milyen az igazi szerelem? Amikor olyannak látjuk a másikat, amilyen. És ez tökéletesen, változtatás nélkül megfelel nekünk, tűzön-vízen keresztül. NEM A SZERELEM VESZÉLYES, HANEM A VÁLASZTÁS! Minden választás komoly veszélyeket hordoz, ami aztán megnyomoríthat bennünket és elveszíthetjük önmagunkat, el mindenféle (szellemi, lelki, fizikai) biztonságunkat. Pedig az embernek joga van biztonságban élni. Ha nem él biztonságban, akkor a többi jogok is bizonytalanná válnak, vagy érvényüket veszthetik..."

(Szécsi M.)

"Tökéletes napom volt! ALKOTTAM egy verset, és 4 tányér krumplistésztát, de azért a VILÁGBÉKE nem hagy nyugodni. Talán tükörbe nézek 19 óra 10 perckor és eljön a VILÁGVÉGE. Mindig ekkor jön el! (Ezt most csak te értheted, így nem tudnak veled nevetni a barátaid - rajtam...)"

(Szécsi M.)

"Szeretem nézni a madarakat és a sárga löszpart csupasz partifecske lyukait. Közben azon gondolkodom, milyen logikus válaszokat ad a természet, az emberi agy bonyolultnak tűnő kérdéseire, amikbe úgy belegabalyodunk néha, mint szerelmesek a bizonytalanságba."

(Szécsi M.)