Vénusz és Mars gyermeke

/Zene Itt /

Várakozás

Lassan fakulnak a karácsonyi fények, 
a Kisjézus ma már négynapos, 
a konyhában mosatlan edények, 
újra menetrend szerint jár a villamos. 

Az aluljáróban használt vonaljegyek, 
metróhuzat köhög ki pár járókelőt, 
a nagyihoz mennek, mert 
évente egyszer meg kell látogatni őt.

Vannak, akik sötét szobában ülnek, 
és valami sajog ott a baloldalon, 
de legszebb csészéjükbe szűrik a teát, 
várva, hogy Isten kopogjon az ablakon.  

.

/Fövényi Sándor/

 December végén 

.

Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.

.

/Áprily Lajos /

 .

 Az Isten háta mögött...hol másutt...

"A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom." 

/Mary Anne Radmacher /

/fordította Erdős Orsolya /

"Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak."

 .

Delphine de Vigan

"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes."

.

De szép...

" A magány (...) egy madár, amely folyamatosan csipkedi a szívet..

 

"Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliek
hogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet."

.

/Jón Kalman Stefánsson/

.