.
" A Vigasztalanság Erődje lassan kezelhető méretű lakhellyé változott. Otthon lett belőle: a kiszámítható, megnyugtató bánat helye – szörnyű, de megbízható."
.
"...úgy viselte az átmeneti kínok hónapjait, ahogy egy fa viselné – rezzenetlenül. […] hagyta, hogy a sérelem úgy fújjon át ágai közt, mint a szellő, és susogó leveleinek muzsikáját használta fájdalomcsillapító balzsamként."
.
/Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma /
.
" Egy reggel fölébredünk, és lám, megérkezett az aranylile, a tavasz első madara, a Nap közelebbről látszik, a hó alól zölden kibújik a fű, és ismét vízre kerülnek a hajók, melyek egész télen a parton szunnyadtak, a tengerről álmodozva. Az április szó tele van fénnyel és madárdallal és izgatott várakozással. Az április a legreménytelibb hónap mind közül."
.
....és ....
" Vannak szavak, amelyek akár a világot is megváltoztathatják, vigasztalnak, felszárítják a könnyeket. Más szavak azonban puskagolyók, vagy éppen egy hegedű hangjai. "
.
/Jón Kalman Stefánsson : Menny és pokol /
Elég, ha hallgat. Én is hallgatok.
Közös légzésünk csendje megteszi.
Hallgasson úgy, hogy azt, hogy jól vagyok
hogy számítok még, elhiggyem neki."
.
/Jászberényi Sándor : Altatók/
.
Várakozás
Lassan fakulnak a karácsonyi fények,
a Kisjézus ma már négynapos,
a konyhában mosatlan edények,
újra menetrend szerint jár a villamos.
Az aluljáróban használt vonaljegyek,
metróhuzat köhög ki pár járókelőt,
a nagyihoz mennek, mert
évente egyszer meg kell látogatni őt.
Vannak, akik sötét szobában ülnek,
és valami sajog ott a baloldalon,
de legszebb csészéjükbe szűrik a teát,
várva, hogy Isten kopogjon az ablakon.
.
/Fövényi Sándor/
December végén
.
Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.
.
/Áprily Lajos /
.
Az Isten háta mögött...hol másutt...
"A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom."
/Mary Anne Radmacher /
/fordította Erdős Orsolya /
"Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak."
.
Delphine de Vigan
"Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes."
.
Utolsó kommentek