


"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése,
s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."
/Fekete István/

" Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk."
/Paul Morand/

"Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni." - Szabó Magda

.
Izsó Zita : A hír ....
.
"Épp a cukrászdában voltam,
amikor csöngött a telefonom.
Csak másodszorra vettem fel,
mert még ki kellett tennem a pultra az aprót,
hogy el tudjam hozni a kedvenc süteményed.
Miután elmondták a hírt,
csak arra tudtam gondolni,
hogy a sütemény
még három napig biztosan eláll,
ez a három nap az egyetlen esélyem,
három napig még kiderülhet,
hogy téves volt a hír,
nem te voltál, vagy nincs is halál,
és akikre földet borítottunk,
megrázzák tagjaikat, leporolják ruháikat,
asztalunkhoz ülnek,
azt mondják, jó, hogy hazaértek a vihar elől,
mert nem vittek magukkal kabátot,
és hosszú távollétükre nem adnak magyarázatot."
/*Forrás: Izsó Zita: Éjszakai földet érés – Scolar Kiadó 2018/

.
" A Vigasztalanság Erődje lassan kezelhető méretű lakhellyé változott. Otthon lett belőle: a kiszámítható, megnyugtató bánat helye – szörnyű, de megbízható."
.
"...úgy viselte az átmeneti kínok hónapjait, ahogy egy fa viselné – rezzenetlenül. […] hagyta, hogy a sérelem úgy fújjon át ágai közt, mint a szellő, és susogó leveleinek muzsikáját használta fájdalomcsillapító balzsamként."
.
/Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma /

.
" Egy reggel fölébredünk, és lám, megérkezett az aranylile, a tavasz első madara, a Nap közelebbről látszik, a hó alól zölden kibújik a fű, és ismét vízre kerülnek a hajók, melyek egész télen a parton szunnyadtak, a tengerről álmodozva. Az április szó tele van fénnyel és madárdallal és izgatott várakozással. Az április a legreménytelibb hónap mind közül."
.
....és ....
" Vannak szavak, amelyek akár a világot is megváltoztathatják, vigasztalnak, felszárítják a könnyeket. Más szavak azonban puskagolyók, vagy éppen egy hegedű hangjai. "
.
/Jón Kalman Stefánsson : Menny és pokol /

Elég, ha hallgat. Én is hallgatok.
Közös légzésünk csendje megteszi.
Hallgasson úgy, hogy azt, hogy jól vagyok
hogy számítok még, elhiggyem neki."
.
/Jászberényi Sándor : Altatók/
.

Várakozás
Lassan fakulnak a karácsonyi fények,
a Kisjézus ma már négynapos,
a konyhában mosatlan edények,
újra menetrend szerint jár a villamos.
Az aluljáróban használt vonaljegyek,
metróhuzat köhög ki pár járókelőt,
a nagyihoz mennek, mert
évente egyszer meg kell látogatni őt.
Vannak, akik sötét szobában ülnek,
és valami sajog ott a baloldalon,
de legszebb csészéjükbe szűrik a teát,
várva, hogy Isten kopogjon az ablakon.
.
/Fövényi Sándor/

December végén
.
Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idő-tündérek ülnek
s nyujtják a téli nappal fonalát.
.
/Áprily Lajos /

.
Az Isten háta mögött...hol másutt...
"A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom."
/Mary Anne Radmacher /
/fordította Erdős Orsolya /
Utolsó kommentek