Vénusz és Mars gyermeke

.

“Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.”

Márai Sándor

"Mindenki várja, hogy sorsa jobbra fordul: de hinni nem ilyen egyszerű. (...) Régebben az emberek könnyű szívvel hittek, igényesen, jókedvűen. A baj az, hogy már egészen okosak, kitanultak, óvatosak és beavatottak vagyunk és nem merünk kívánni. Ezek a valószínűtlenül oktató erejű esztendők megtanítottak reá, hogy vágyainkban is óvatosak legyünk, mintegy racionalizáltuk ábrándjainkat."

.

Márai Sándor

Sárhelyi Erika: Illúzió

Mintha vágy volna, de csak emlék,
mintha most volna, ami oly rég,
mintha valóság, pedig mákony,
üvegen pára, homokban lábnyom.

Mintha itt lenne, ami távol,
mintha engedne, ami gátol,
mintha megélném, szinte látom,
éber kómában, álomhatáron.

Mintha még hívna, aki elment,
mintha csak volna, ami nem lett,
mintha tükör, pedig egy ablak,
ki-bezárt fényből ketrec magamnak.

Mintha már múlna, ami mégsem,
mintha láng gyúlna a sötétben,
mintha költemény, de csak szándék,
egy vers, ami szív, szív, ami játék.

Aranyosi Ervin - EMLÉKEZÉS RÁ…

Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!
.
Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a vetítővászon,
ahhoz, hogy ő újra-újra látsszon.
.
Ma is itt él, szívedben rejtőzik,
mert szívedben, mint egy kincset őrzik.
Amit együtt éltetek meg régen,
újra éled mesés álomképben.
.
Kedves arcát mosolyogni látod,
megölelnéd, vagy adnál virágot,
várod, hogy még kedvest, szépet szóljon,
s félsz, hogy képe szerte ne oszoljon.
.
Hallod hangját, s szíved boldog tőle,
mennyi érzést kaptál egykor tőle.
S reméled, hogy tudta, hogy szeretted,
s megbocsájtja néhány bántó tetted.
.
Emlékedben, szívedben ott él ő,
álmaidban nézed, milyen élő.
Nem is halt meg, nyugtasd meg a lelked,
amíg te élsz, ő is itt él benned!

.

"Nemrég még zajos világban éltem.
Ma menekülök a hangos helyekről.
Nemrég sokat beszéltem.
Ma zavarnak a fölösleges szavak.
Nemrég élveztem a teljesítményt.
Ma örülök a saját kiteljesedésemnek.
Nemrég nem volt fülem a csendre.
Ma csak a csend titokzatos zizzenéseit hallom.
Nemrég mások figyelmét élveztem.
Ma élvezem saját megfigyeléseimet.
Nemrég sokat tapasztaltam.
Ma megtapasztalom az egyet.
Nemrég a világnak éltem.
Ma élem a világomat.
Nemrég sokan vettek körül.
Ma körbe veszem magam egyediekkel.
Nemrég akartam vezetni.
Ma megköszönöm a vezetést.
Nemrég én voltam mindenben.
Ma mindenben önmagam vagyok.
Nemrég mentem az élet útján.
Ma haladok az utamon.
Nemrég napokban, években éltem.
Ma örülök a pillanataimnak.
Nemrég vártam a csodára.
Ma megköszönöm a mindennapi csodákat."

.

/Nagy Judit: Változás/

"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése,
s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."

/Fekete István/

" Szörnyű egyedül lenni, amikor ketten voltunk."

/Paul Morand/

"Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni." - Szabó Magda

.

Izsó Zita : A hír ....

.

"Épp a cukrászdában voltam,
amikor csöngött a telefonom.
Csak másodszorra vettem fel,
mert még ki kellett tennem a pultra az aprót,
hogy el tudjam hozni a kedvenc süteményed.
Miután elmondták a hírt,
csak arra tudtam gondolni,
hogy a sütemény
még három napig biztosan eláll,
ez a három nap az egyetlen esélyem,
három napig még kiderülhet,
hogy téves volt a hír,
nem te voltál, vagy nincs is halál,
és akikre földet borítottunk,
megrázzák tagjaikat, leporolják ruháikat,
asztalunkhoz ülnek,
azt mondják, jó, hogy hazaértek a vihar elől,
mert nem vittek magukkal kabátot,
és hosszú távollétükre nem adnak magyarázatot."

/*Forrás:  Izsó Zita: Éjszakai földet érés – Scolar Kiadó 2018/

.

" A Vigasztalanság Erődje lassan kezelhető méretű lakhellyé változott. Otthon lett belőle: a kiszámítható, megnyugtató bánat helye – szörnyű, de megbízható."

.

"...úgy viselte az átmeneti kínok hónapjait, ahogy egy fa viselné – rezzenetlenül. […] hagyta, hogy a sérelem úgy fújjon át ágai közt, mint a szellő, és susogó leveleinek muzsikáját használta fájdalomcsillapító balzsamként."

.

/Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma /