Vénusz és Mars gyermeke

    "Vannak pillanatok az életben, amikor rádöbbensz, gyengébb vagy, mint azt bármikor hitted volna magadról. Amikor leterít, amikor beterít a magány, a vágy azok után, akik nem lehetnek veled. Fizikai fájdalom egy ölelés, egy mosoly, egy csók, vagy hangos kacagás után. Csak ülsz a…

    . A bánat...   A bánat szürke, néma postás,Sovány az arca, szeme kék,Keskeny válláról táska lóg le,Köntöse ócska, meg setét. Mellében olcsó tik-tak lüktet,Az utcán félénken suhan,Odasímul a házfalakhozÉs eltűnik a kapuban. Aztán kopogtat. Levelet hoz. . /József Attila/ A bánat…

    " Egy fiatalember jelentkezett egy fontos pozícióra egy nagyvállalatnál. Átment az első interjún, és az utolsó interjúján akart találkozni a rendezővel. Az igazgató látta az önéletrajzát, kiváló álláspályázó volt, mégis megkérdezte: Kaptál ösztöndíjat az iskolába? -A fiú azt…

    "A valóság az, hogy örökké szenvedni fogsz. Nem "túllépsz" egy szeretted elvesztésén, hanem megtanulsz együtt élni vele. Meggyógyulsz és újraépíted magad az elszenvedett veszteség köré. Újra egész leszel, de már sosem leszel ugyanaz. Ne legyél ugyanaz, és ne is akarj.…

       EMLÉKEZÉS RÁ… . Emlékszel még? Ott él még szívedben? Látod-e még álmodban, színekben? Mint egy magnó, újra visszajátszod, csupán nappal tör reád a gyászod! . Mennyi közös emlék köt még össze, kell, hogy könnyed lelkedet fürössze! Csukott szemed a…

    "Ennek a varázslatos éjszakának szentelve... Nem a legszebb csillagok hullanak... A legszebb csillagok azok, akik minden nap melletted élnek, és amikhez annyira hozzászoktál, hogy nem értékeled a jelenlétüket... A legszebb csillagok az anyukák, akik mosolyogva néznek rád, de…

      " Akinek igaza akar lenni, mindig azé az utolsó szó... Akinek valóban igaza van, egy időre nem beszél."  

    " Egy szoba megtöltéséhez elég csak egy emlék." . /Mirko Badiale/

      "…Nincs annál nagyobb fájdalom, Mint emlékezni a boldog időkre A boldogtalanságban…" . /Luigi Pirandello/

      Nemes Nagy Ágnes: Madár   Egy madár ül a vállamon, Ki együtt született velem. Már oly nagy, már olyan nehéz, Hogy minden léptem gyötrelem.   Súly, súly, súly rajtam, bénaság, Ellökném, rámakaszkodik, Mint egy tölgyfa a gyökerét, Vállamba vájja karmait.   Hallom, fülemnél ott…