Vénusz és Mars gyermeke

  "Fagyott tócsára léptem tegnap reccsent a szürke jég, vigyázz, ha szívemhez érsz, csak egy mozdulat elég, hogy megpattanjon rajta a védővé dermedt zúzmara! Úgy jöjj hát el, pille könnyedén, csak mosollyal ajkadon magad keresd meg, hol fagyott még jéggé a…

  " A hazugság elpusztítja az embert, megöli a boldogságot. A hazugság ingovány, nem lehet rá építeni."   /Berkesi András/

  “Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben…

     „Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?” .     / Neil Gaiman: Csillagpor/

  " Nem váltottam az életre jegyet,   elvétettem az érzések ajtaját,   nincs olyan vágy vagy alkalom,   amit el ne hibáztam volna."   /Fernando Pessoa/

    "Fontos még most, az elején tisztázni, mi a különbség igazság és hazugság között. A hazugság benn marad az ember fejében, mint a migrén. Az igazság meg olyan, mint a bumeráng. Fejen talál, jól felráz, és már távolodik is a látóhatár felé. Az igazság…

" Nem szabad elfelejteni, hogy a test megfonnyad, hogy a barátok meghalnak, hogy mindenki elfelejti az embert, hogy a vég magányban telik el. És azt se felejtsük el, hogy ezek az öregek valaha fiatalok voltak, hogy az életre szánt idő nevetségesen kevés, hogy az ember egyik nap még…

"Egy bizonyos kor után mindenki elszenvedi a maga sebeit, meggörnyed a maga terhe alatt, és kínlódik az élete nehézségei miatt, és gyakran mindez megtöri az embereket. Senki sem maradhat sértetlen... Az ember jellemét a lelki sebei és forradásai határozzák meg. Néha a szenvedés…

LEVÉL ANYÁHOZ Anya, én magam sem tudom, mi történt velem, Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem, Még a hangom is megváltozott, Pofákat vágok és ugrándozok Még akkor is, amikor tudom, Nem volna szabad, S néha az elfojtott nevetéstől Rázkódik velem a pad... Anya én…

"A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm."  . /Wass Albert/