Vénusz és Mars gyermeke

     December végén  .Havas hegyek ködökben elmerülnek.Az ég felé egyetlen csúcs se lát.De köd mögött idő-tündérek ülneks nyujtják a téli nappal fonalát. . /Áprily Lajos /

       .  Az Isten háta mögött...hol másutt...     "A bátorság nem mindig harsogó. A bátorság néha egy csendes mondat a nap végén: "Holnap újra megpróbálom."  /Mary Anne Radmacher /   /fordította Erdős Orsolya /

    "Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a…

        Tövist virágzik az idő, mázsás ködöt a levegő, légüres bánatok lebegnek, szállanak, zuhannak, leesnek. Avar hullámzik, bokámat nyaldossa, szívemig fölárad - ősz, te szilaj, te szomorú, kegyelmes szívbéli háború, add, hogy a szemem szép…

      "Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne…

      . "Érzelmek nélkül zombik vagyunk. Igazából nem is úgy van az, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”, sokkal inkább úgy, hogy „érzek, tehát vagyok”. . (Ruby Wax)     De szép...   "A nagymamám egyszer adott egy tippet: A nehéz időkben kis lépésekben…

      " A magány (...) egy madár, amely folyamatosan csipkedi a szívet..   "Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliekhogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet." . /Jón Kalman Stefánsson/ .

      "A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni... mégis megmaradnak örökre."   /Bill Watterson/  

     Milyen vagyok? . Olyan vagyok, mint az útszéli kavics, mely sír és nyikorog, mikor ezer emberek lába rátapos. Rajtam is sok szenvedés vonul át: rengeteg, míg a kavicsból apró homokszem nem leszek. De ha a kegyelem napja rám ragyog, akkor?... Kicsi homokszem:…

    . Fényszárnyú szó , A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett, s mert segítette az emlékezet, kezdte szavakká alakítani a világomat. Mihelyt valami rajz őrizte, kép, megfogalmazás, rabom maradt az illanó varázs, és arany lett a nap boldogtalan bánata, boldog, teltfényű…