Egyedül
Ködöt szitál az alkonyat, tüsszent a girhes, ritka lomb – Mellemet túrja, döfködi szívem, e szorgalmas vakond
Zokon ma semmit sem veszek; vesém pamutgombolyag, hagyom, macskaként játsszon még vele a bársonyos talpú fájdalom
Gőzölgő, langy mocsár a park, az idetévedőt elnyeli A…
Paul Verlaine: ŐSZI CHANSON
(Tóth Árpád fordítása)
.
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! húllni…
Utolsó kommentek