" A sötétedő eget csodálta, ahogy kifeszített, fekete sátortestét elárasztották a csillagok. Szomorúan mosolygott magányán, de nem sírt, piszkos arcára már odaszáradtak a rég elhullatott könnyek. Csak nézte az eget, hangtalan, lágyan menetelt az idő a képzelet indás vaskapui…
" Éjszaka jön, százötven éves éj.S ki éjben születik majd, mit csináljon?Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,S a sírba is reménysugárral szálljon,Ha könnyel sózott kenyerét megette.Mert változnak a csillagok felette."
.
/Reményik Sándor/
Utolsó kommentek