Néha kérdezem:
vajon mért, mért pont így történt?
Milyen érv tart itt még mindig mellettem?
Kérdem kinek köszönhetem.
Ide tartozol, hisz az ég ő küldött értem,
Te vigyázol most rám, hogy el ne tévedjek
az élet ezer útján.
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.
Az élet, amit én, én adnék érted.
Neked érezned kell:
minden érintést, hangot, érzést.
Amit adhatok, neked őrzöm már régen,
hiszen álmodtam már rólad,
S tudtam jól, eljössz értem.
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.
Az élet, ami egyszer majd tovaszáll
De addig bármi is ér, már ezután ne félj!
Ennek így, ennek így kellett lennie!
vajon mért, mért pont így történt?
Milyen érv tart itt még mindig mellettem?
Kérdem kinek köszönhetem.
Ide tartozol, hisz az ég ő küldött értem,
Te vigyázol most rám, hogy el ne tévedjek
az élet ezer útján.
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.
Az élet, amit én, én adnék érted.
Neked érezned kell:
minden érintést, hangot, érzést.
Amit adhatok, neked őrzöm már régen,
hiszen álmodtam már rólad,
S tudtam jól, eljössz értem.
Mert ennek így kellett lennie!
Senkinek nem kellett félnie.
Csak öleltél nagyon, és úgy döntöttem hagyom.
Ilyen a szív:
vad és még fiatal, szárnyaló,
tudja, jól mit akar.
Annyira érzi, hogy már nem a régi.
Az élet, ami egyszer majd tovaszáll
De addig bármi is ér, már ezután ne félj!
Ennek így, ennek így kellett lennie!
Utolsó kommentek