Szabó Lőrinc: Oltó képzelet
Rólad beszélni féltékeny vagyok, szóra, betűre fösvény! Szellemek hogyha lehetnénk (testnélküliek, de érzők!), óh, az még jobb volna: jobb annál is, hogy most rád hajolhatok s karod nyílik, nyíló karod remeg s befogadsz s úgy gyógyítod szívemet, hogy feltámaszt, amibe áthalok. Idő azt, kedves, hogy én verseket írjak, még rólunk, nem érdemli meg. Új művészetem Oltó Képzelet: abba, éj-csöndbe rejtelek, Titok, s úgy nyúlok hozzád, oly némán, ahogy gondolatomhoz a gondolatod.
.
Utolsó kommentek