Zsidi Éva: Egy ismeretlennek...
Képek kavarognak a fejemben,
Álom és valóság közt lebegek.
Lila köd ereszkedett le szememre,
Csak jót látok semmi mást.
Az előttem álló vad tudást.
Félelemmel vegyes szeretet
Lángol a lelkemben, és felemészt
Gyönyörű valóság s szép remények.
Itt hever az asztalomon az egész.
Örvénylő ködtükrébe belenéz.
Keresi benne emberi lelkét.
Már rég elvesztette!
Szárny nélküli angyal,
S lelket lehel a testbe.
Észlel, figyel, szeret,
S veled nevet.
Te vele nevetsz.
Ugyanúgy szeretsz...
Utolsó kommentek