Vénusz és Mars gyermeke

  A szívemet ha kivehetném,
a szekrényembe betehetném,
átkötve, sok színes szalaggal,
lezárnám hétszeres lakattal...
...hogy több fájdalmat ne fakasszon!
Más lennék, mint a többi asszony,
nem kéne tőle többé félni:
De jó lenne szív nélkül élni!
Szív nélkül járni és kacagni,
mindig enyhén hűvös maradni...
Nem lenni lázas és hitetlen,
se csókszomjas, se enyhítetlen,
nem tudni, mi a könny, s a bánat,
felvenni szép selyemruhámat,
nem gyászolni, s nem remélni:
De jó lenne szív nélkül élni!
S ha jönne Ő kezem keresve,
megtörve, búsan, térdre esve,
cudar bűnét is szánva-bánva,
könnyét ontva selyemruhámra,
én eltaszítnám, s csak nevetnék:
ki itt-e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
a szívem csendben megszakadna...