Bebújtam az ágyamba, és olvastam a könyvem .Az ágy meleg volt ,és puha. A könyv főszereplője ,Leó éppen arról mesélt, hogy "olajosképűnek, meg digonak " hivták őt kiskorában a suliban.....beskatulyázták.Mennyire fájt ez neki....
De most otthon van , és érzi a szeretetet.Szüleivel , testvéreivel egyetértés és boldogság közepette él.Apja minden vacsora után megkérdezte őket: - Mit tanultatok ma?- A testvérével felütöttek egy lexikont gyorsan , és megjegyeztek egy adatot, amit később nem felejtettek el ....apjának ez kisebb csoda volt...
Mikor ide értem , be kellett csuknom a könyvet egy pillanatra....ekkor ébredtem rá ,mennyire jó volt a beszélgetés veled, egy órával ezelőtt! Mennyire váratlan volt, és milyen csoda , nekem!!! Akkor ömlött szét bennem a te végtelen szereteted...mennyire szertsz!!! és én mennyire szeretlek!!!Nem , nem volt most rossz a távollét .Hiszen közelebb éreztelek , mint bárkit is ezen a világon.
Utolsó kommentek