Csüllög István Ernő
Hajnali nász
Apró sirályfelhők ültek ki az égre,
arcuk szemtükröm ékes díszei.
Távoli sóhajok fodrozódnak a partra,
víztaréjban hajnali nász festi színeit.
Melléd fekszem, fürtjeidet kezembe hajtom,
mosolyod szádra ül, mint madarak a parton.
Örök békesség, mi körbe ölel,
a víz lábainknál hozzánk ér kérőn.
Talán szomjazik, mint mi szeretők.
Lelked jégvirág fátyol szirma
markomra libben, gyöngéden beborít.
Tagadás térdre hull, csend szóvá lesz.
Izzik a vágy, szelíd lángja körbe ölel.
Szíved indáját szorítja nyüszítő vágyam,
kemencém búvóhely, jer bele, várom.
Vágyam az, hogy körbe tekerj,
testünk testtelen lélekburka
vigyázón takarjon be minket.
Most belénk olvad a közös vágy,
az elérhető fűszerezett álom.
Reggel lépj mögém, ölelj át kedves,
ujjaid kezemre téve adjon hitet
s reményt a Nap öröméhez,
mit ezerszer viszonzok neked.
Utolsó kommentek