Még most is várlak
Május van.Akácvirág illatában várlak.
Erős napsütésben hűsöt adó árnyak
a fák.Gondolataim messze szöknek.
Hozzád.Kábultan bámulok és a könnyek
engedetlenül folynak az arcomon.
Letörlöm.Felszárad.Nem panaszkodom.
Hívtalak százszor.Kértelek.Érthetted.
Alázatos voltam.Nem könyöröghettem Neked.
Ígértél örökkön.Kérkedtél.Bíztattál.
Mégis fordult veled a világ.-Pedig kívántál.
Éreztem.Tudtam.-De a szíved ugyanaz maradt.
Május van.S én még most is várlak.
(Tatai Melinda)
Utolsó kommentek