A lepke vágya  

 

 

A szót, mit a sárba rántanak,

nem szennyezem én be.

Az ízérzést, mit úgy gyaláz a vak,

még te is ne nézd le.

Van remény, mi kétséggel rokon,

megfojtani hát ki merész,

s kedvesebb tőled a szánalom,

mint mástól a józan ész.

 

 

Mit az emberek így hívnak: szerelem,

nem azt adom én neked,

de az áhitatot, mit rejt szívem,

s mi megindítaná az eget,

a lepke vágyát a csillag után,

fényszomjat, mit érez az éj,

vágyat, mely a lét sötét kapuján

kiröppent az ég felé.

 

Percy Bysshe Shelley

(Kálnoky László fordítása)