K.G.: Vágyakozás
Mondd, érzed-e a vágyat,
Ami elönti néha tested,
És hiába küzdesz, mára
Elemészti már a lelked.
Látom a csontjaimat,
Apró tûvel hogy boncolja szét,
Apró szilánkok zuhannak
Szerte a világba szét.
Tanuld meg elfojtani,
Bármily erõs is a vágy,
Tanuld meg elfogadni,
A világ nem csak belõled áll.
Ha mégis oly erõsen tör fel,
Vonulj félre magadba,
Érezd ahogy felszabadul,
S tested perzselve átjárja.
Mosolyogj az emberekre,
S meglátod,
minden léleknek
Vágyakozni támad kedve.
Utolsó kommentek