Semmi sincs, csak fénytelen éj

Csak szótlan bánat, hiú remény

Nincsen hűség, nincs szerelem

Nincs simitó kéz nekem.

Kinek mondjam el vétkeimet

És a megbocsátást kitől kérjem?

Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?

Hideg az éj, de fényre vágyom

Mint délre húzó fecskepár

Testem kihűlt álom csupán

De lelkem szunnyadó tűzmadár.

Kinek mondjam el vétkeimet

És a megbocsátást kitől kérjem?

Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?

Ne kínozz

Hisz elótted állok pőrén

Bekötött szemekkel

Istenem mondd miért?

Könnyek nélkül sírok

A meg sem született gyermekemnek

Hogyan mondjam el vétkeimet

És a megbocsátást kitől kérjem

Kinek mondjam el vétkeimet

A bűneimmel kell, hogy éljek

A megbocsátást kitől kérjem?

Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?

(Jenei Szilveszter)