Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tûz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tûz,
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem ûz,
enyhén simogató,
mint hûs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tûz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.
(Dsida Jenő)
Utolsó kommentek