"Sokszor megijedek attól, hogy másnak gondolsz, mint amilyen vagyok. Próbálok magam lenni, amilyen a valóságban. A gondolataim, amit küldök feléd, azok az én gondolataim, de ezek a vasárnapi gondolataim, ami nem baj, de azt akarom, hogy tudd nem ilyen a hétköznapom. Nem akarlak becsapni, nem akarok másnak látszani. Félnék attól, ha megismersz, ha egyszer valóban megismersz, úgy járnék, mint a leány, aki mindig gyönyörű, s csak az első reggel derül ki róla, hogy a bőre nem hibátlan, nem selymes, a színe se rózsaszín. Nem szeretném, ha egyszer megismernél, az arcodon azt látnám, szebbet, jobbat vártál.
Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenben hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat. "
(Simon András)
Utolsó kommentek