Elengedhetetlen vagy nekem...
A világ megannyi
Nem ismert mivolta
Között,
Ott bújik
A nyilvánvaló jelek
Mögött:
Hogy az Édenkerti
Lágy szellő simogatása
Sem oly vágyott,
Mint hangod, s
Lényed hívogatása,
Hogy mondd, hogy
Maradjak;
Hogy 'mit én akarok,
Te is akarjad;
Hogy magad felé
Húzz, és akarj;
Hogy ha neked
Úgy jó - hát a
Húsomba marj...;
Hogy gondolj rám,
S tudjam, hogy
Gondolsz rám;
Hogy néha akarj
A fejemmel
Gondolkodni,
Vagy legalább
Akard megpróbálni;
Hogy had lehessek
Néha Te, és
Te is akarj
Én lenni;
Cserélni néha létet
- és élvezni a cserét...
Örömünnepe vagy
Az életemnek -
Nélküled szürke
Ködben érezném
Magam, és
A lét értelmét
Kutatnám
Nyugtalan...
... És felesleges
Időpocsékolásnak
Tűnik
Minden Lehető
Óra s idő, Ami nem
Veled telik...
Ha el is engedném
A kezed - ha ezt akarod -
Lélekben nem tenném,
Mert nem tudom,
S mert nem is akarom.
(BRAIN STORMING)
Utolsó kommentek