Egy tépett szív pillanatnyi tépelődései...
Mikor a szív majd kiszakad, s egy
Keserű könnycsepp az orcán
Leszalad,
A tekintet is beszűkül,
A szemfehér is elszürkül;
Mikor a lélegzet ki-ki hagy,
Remegni kezd, és el-elakad,
A világ, mint egy összegyűrt
Szerelmes levél,
Mit körbe-körbe fúj egy poros
Sarokban a kósza szél;
Az ujjak tétován ugrálnak,
Mert valaki után nyúlnának,
És elkapnák, ha menekülne...
De elengedné, ha erre kérne.
Sem az ég felé,
Sem maga elé,
A föld felé
Nehéz néznie
Annak, kit a sors hetyke
Fickándozásai az esőbe
Kicsaptak...
Csak rángatózik
Mert éppen erre telik,
S gondolatvillámai
Valaki felé terelik,
Akibe kapaszkodna,
De az nem nyúl érte,
És a kínlódó, ésszel
Lassan felérve,
Hogy itt van már
Élete felén,
Lassan kúsznia kell
Felfelé, mert útja
Felfelé kell vigye,
Fel, hol majd egykor,
Majd eljön egy jobb kor,
Nem most, majd máskor.
Majd máskor
Valakivel és máshol,
Ami, s aki most talán
Titok és rejtek,
Akinek érték
Az a sok kincs,
Amit rejtek...
.
(idézet...S.J.tollából)
Utolsó kommentek