A Duna-parton emberek sétálnak
tarka virágnak öltöznek a nők
mint partra vetett szerelemindák
összefonódnak a kamaszok
és az öregek mosolya
Látod hihetsz még te is a tavasznak
Nem merek a folyókra gondolni
míg a Mekong holttesteket sodor
Hullámot játszik a vízzel a szél
Az ember csak akkor fél
ha már elhitte hogy nemcsak más hal meg
A felhő is vízfodor
az eldobott kavics gyűrűje végtelen
Mondd honnan e sok képtelen
dolog a földön?
Hunyd be a szemed
arcod fordítsd az ég felé
hallgasd a Dunát
Nem merem a folyókat hallgatni
míg a Mekong holttesteket sodor
(Bánint Lea)
Utolsó kommentek