Vénusz járat a Jupiterig
.
Ma nem gubancolódtak fonataink össze,
ma féltő gonddal vasaltam rád magam,
míg hajtókádról gyűrött szöszök hulltak,
álmatagon mentünk, ránctalan.
Ködpaplant húzott itt-ott a pirkadat,
fák lebegtek a szendergő tájon,
száz színt locsolt szerte az ősz keze,
teleharsogta pompájával álmom.
Határok mosódtak a kitágult világról
s ingujjra vetkőzött a hirtelen bősz-futár;
narancsos íz csorgott végig karunkon:
a puha tenyerünkbe csókoló napsugár.
Rövidült árnyékunk elfogyni látszott,
íriszünk csöndjébe izgága Hold gurult,
fáklyaként égett, ahogy öledből néztem,
összefont kezünkben simult a múlt.
Bíbor Kata
Utolsó kommentek