.
Álmodott szerelem
.
Csend ékelődött zajos délutánba,
Hallgatag szívbe emléked bezárva,
Üvegburába rejtett e pillanat,
Lelkedhez a lelkem ácsol hidakat.
Te, ki a szeptemberi alkonyatban
Jössz, szemembe könnyeket csalogatva,
S szívemet lopva sodrod magad felé, -
Mágneses távolodba betemettél.
Egy nyár erejéig képzeletemből
Száműztelek, s mégis az arany őszből
Nem várt pillanatban tettenértél,
S fénylő pókhálódon lelkembe léptél,
Mégis ez álmodott szerelem a való,
Mely táplál, ha majd hullani kezd a hó.
Nagy Zsuzsanna
Utolsó kommentek