Ősz nélküled...
.
Tépett táj öleli a tél derekát
lépteim nyomán nedves avar
mely ontja bomlott élet szagát
s minden szégyent eltakar.
.
Meztelen fák sima teste
tör utat égbe mindhiába
ordítanak minden este
mozdulatlan, hajnalt várva.
.
Tőled sír a jégbe zárt patak
hulló lomb suttogja neved
arcod tükrözik a tavak
holt minden, mert nem lehet veled.
.
Téged üvölt a föld s a szél
az erdő sűrű ködben áll.
Szürke ösvényén útra kél
s bolyong szüntelen a halál.
.
Purgely Kitti
Utolsó kommentek