.
Fújja , fújja az őszi szél...
.
Összeér az Ég és a Föld
falevél köszön el a nyártól,
álmatag kedvvel
még megsimogat egy langy´
kóbor szellő.
Érzem, most is érzem
a Nyárnak feledhetetlen
illatát, ahogy tarka
pillangók kergetőztek s
hamisan kacsintottak rám -
ahogy játékosan csilingelt
a meggy, kínálva magát, hogy
leszakítsam, ahogy a fű
zöldje tágította
lelkemben az
elérhetetlennek
tűnő horizontot...
- milyen jó volt
hinni, Istenem
(ha egy pillanatra bár),
hogy enyém a Világ
és én őbenne feloldódhatok.
Most már
újra ősz van,
sárga, csúnya és szép,
belebotlok egy régi
képbe, de jaj
az sem lehet az
enyém, fújja
fújja az őszi szél.
/Kósa Emese/
Utolsó kommentek