Mondd,
tudsz-e úgy sírni, hogy senki ne lássa,
és szemednek mindig mosolyogni kell.
Egy pillanatra sem fakulhat csillogása,
különben pillangó-létünk félve tűnne el.
...
Haldokló vándorként véletlen leltem rád,
foszló köpenyem volt szürke szárnyam,
...
Mondd,
mit érzel, ha a széllel küldöm el álmom,
már nem mohó, csak simogatná kezed.
És talán így nem kellene annyit várnom,
magamba zárom, mikor hozzád érhetek.
...
/Fövényi Sándor/
Utolsó kommentek