Igaz mese...

Csendesen szitált a hó...az utakat belepte, akár a frissen sütött kalácsot a porcukor .Kellemes illat szállt a levegőben, és már a kiskapuban is érezhette, aki éppen arra járt.

Már minden készen állt, csupán az angyalok hiányoztak, de rájuk még egy kicsit várni kellett. Karácsony este volt.

A fiú 5 körül érkezett, ahogy belépett, betöltötte a folyosót a frissen hullott hó illata. A lány megpillantotta a hóna alatt a szürke vászon táskát....akaratlanul is elnevette magát, tudta, ilyen fajta táskában csak egyvalamit szoktak cipelni az emberek.

Vacsora után végre elérkezett a csomagbontás ideje.A lány szeme csillogott az örömtől, a fiú pedig boldog volt, hogy ezzel az ajándékkal elérte célját, hasznos is volt és kényelmes.

Teltek -múltak a hónapok, a laptop állandó használatban volt, diplomamunka készült rajta. A nap 20 órájában segítette a lány munkáját.Éjjel-nappal írt, keresett, jegyzetelt...jó volt, hogy még az ágyban is használhatta, már csak akkor bújt elő, ha éppen megéhezett.

És eljött a várva várt nap, elkészült a munkával, vizsgákra felkészült, és izgatottan kelt útra. Mondanom sem kell, a kitartása meghozta gyümölcsét...kiváló lett mindenből.

Sietett haza, hogy elújságolja az örömhírt, és megossza boldogságát azokkal , akik neki a legkedvesebbek voltak.

Határtalan büszkeség töltötte el az ismerősök, rokonok szívét, volt gratuláció, ajándékok, virágcsokrok...pedig ő mondta, ez még nem az ajándékozás ideje. A diplomaosztó egy picit odébb van .

Este szokás szerint elővette az ő kedvenc laptopját, és végigböngészte az e-malijeit.

Aznap volt egy nagyon meglepő, de kellemes hír ....olyan szárnyakat adó, felemelő üzenet.Pár hónapja beadta az egyik munkáját egy pályázatra, s most megtörtént a kiértékelés. A névsort olvasva felcsillant a szeme, mert az ő neve is ott szerepelt a listán.

"Szeretettel értesítjük, hogy munkájával egy utazást nyert,melyre ...kerül sor. Várjuk visszajelzését...."

Az örömbe némi üröm is vegyült, mert volt akinek nem tettszett ez az utazás.Ő mindent követ megmozgatott, hogy befizetnék az összeget ,ha akadna még egy hely a buszban...de ez nem ment sajnos.

A diplomaosztó hatalmas ceremóniája alatt még azok szemébe is könny szökött, akik sosem szoktak sírni. Nincs attól felemelőbb érzés, mikor a sok egyetemista talárban, köpenyben kézhez kapja azt a dokumentumot, melyért évekig dolgozott, s amely talán élete nagy útját igazgatja majd...Millió virág, égbe szálló talárok, éljenzés és boldogság.

Már két napos volt a diplomája, mikor bepakolva, útra készen elindultak a buszmegálló felé, mert elérkezett a kirándulás napja..A lány még az utolsó percekben is a fiút nyugtatta - csak három nap, s ebből csak két éjszaka, mindjárt itthon vagyok...

A napok ólomlábon jártak, itthon nem teltek olyan gyorsan , mit ott, ahol millió látnivaló fogadta a lányt. Sok új barát, kellemes környezet, egyszóval remekül érezte magát, de egy pillanatra sem feledkezett meg itthon hagyott kedveséről.

Ennek a három napnak is vége lett egyszer és ők itt álltak együtt megint a kiskapuban, hogy ott folytassák, ahol abba hagyták.

Egész délután ment az élménybeszámoló,a lány nem hagyott ki semmit, mesélt az új barátairól is, aki a fővárosban dolgoznak, s nem árt az ilyen kapcsolatokat megbecsülni, ápolni, hiszen neki is állást kell keresnie mielőbb.

Egy hét sem telt el a kirándulás óta, és mintha valami kezdett volna megváltozni A fiú szemében megjelent az a kis zöld szörnyecske, s egyre jobban nőtt , fejlődött.

Ellenőrizte a lány minden lépését, minden üzenetét. Akadt egy fiú a levelezők között, aki kicsit kedvesebben szólt a szokottnál...talán mert intelligensebb volt az átlagnál ?

A fiú elrohant, teljesen elvesztette a fejét, eszébe se jutott akkor, hogy a bizalom minden kapcsolat alapja, s bízni kellene, hiszen ezidáig még sosem csapta be őt a lány. Elmondott mindent, nem titkolózott , nem tartott vissza egyetlen infót sem.

Agya elborult teljesen, s a második alkalommal se szó se beszéd fogta a laptoppot, s elviharzott örökre. Így ért véget egy három éves kapcsolat, ami maga volt a tündérmese.

Még annyit sem várt, hogy a lány magyarázatot adjon, esetleg ő elmondhatta volna mit érez, vagy mit szeretne...szó nélkül rohant, mintha sietett volna.

Nekem csak az volt furcsa, hogy az arany fülbevalót a lány fülében hagyta.......annak meg egyenesen örültem,( igaz csak magamban) hogy még időben megmutatta igazi énjét.

Nem azért szeretünk valakit mert szép, hanem attól lesz szép, mert szeretjük....olvastam egyszer valahol...