.
"Kinyújtottad a kezed egy tojásért, és a sors egy skorpiót tett bele? Ne háborogj, szorítsd össze keményen az ajándékot, hadd szúrja át a tenyered. Ne törődj vele! A kezed és a karod megdagad ugyan, és még sokáig reszketni fog az elszenvedett kíntól, ám az összeszorított skorpió elpusztul idővel, s te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül! Ha túléled a próbát - mondják, van, aki belehal -, életed hátralevő részében erősebb, bölcsebb és sebezhetetlenebb leszel. Ezt talán még nem tudod a próbatétel idején, s így nem meríthetsz bátorságot a reményből. A természet azonban, amint már utaltam rá, színlelést parancsol - színlelést, amely eleinte gyakran könnyed, vidám arcot mutat, aztán, az idő múlásával, sápadt szomorúsággá szelídül, végül elmúlik, és csak hasznos, nyugodt beletörődés marad utána, amely nem kevésbé erőt adó attól, hogy félig-meddig keserű. Félig-meddig keserű? És ez baj? Nem, legyen csak keserű, a keserűség frissítő erő. Nagy szenvedés után édes, szelíd erőt hiába keresel magadban, ne is beszéljünk erről - ez önámítás. A kínok után rendesen fásult kimerültség következik, ha marad valami erő bennünk, ez jobbára veszélyes erő lesz: halálos, ha igazságtalansággal kerül szembe."
(Charlotte Bronte)
Utolsó kommentek