.
Mostanában olyan az lelkem , mint egy hullámzó tenger.
Az élet vizén nem is olyan egyszerű a közlekedés .Sodródom, majd hánykolódom s közben van időm gondolkozni. Lehet, hogy nem a megfelelő bárkát építettem,s időközben hajótörést szenvedhetek ? A feje tetejére állhat a világ, akarom mondani a bárka, s én kapaszkodnék az első szalmaszálba is, de üres a látóhatár...egy teremtett ladik nem sok, de annyi sincs.
Szükség van -e a rosszra? Biztosan kell- e? ...erre én mindig azt válaszoltam, igen. Kell, hogy értékelni tudjuk a jót, vagy hogy erőt adjon , hogy visszatérhessünk a kevésbé jóhoz, ha már nem lehet a miénk a legjobb.
Ha marad még erőnk és időnk felkapaszkodni az első közelgő hajóra, talán megmenekülhetünk.De mi van, ha ez egy kalózhajó ???
Utolsó kommentek