Szerzők

Utolsó kommentek

Címkék

Ady Endre (1) Ágai Ágnes (1) Albert Camus (1) Ancsel Éva (1) Angela Murinai (1) Áprily Lajos (4) Arany-Tóth Katalin (1) Babits Mihály (1) Békés Pál (1) Benedict Wells (1) Berkesi András (1) Berta Ádám (1) Cholnok Viktor (1) Clarice Lispector (1) Clive Staples Lewis (1) Csernus Imre (1) Csorba Győző (1) Danielle Steel (1) Dan Millman (1) döntés (1) Dutka Ákos (1) Edward Gibbon (1) Emily Dicinson (1) Erin Morgenstern (1) Fecske Csaba (1) Fernando Pessoa (1) Gárdos Péter (1) gondolatok (1) Hamvas Béla (2) Harriet Beecher Stowe (1) Helene Uri (1) Hermann Hesse (2) Ibusze Maszudzsi (1) idézetek (15) időszerű (2) Iselin C. Hermann (2) Jean-Pierre Montcassen (1) Jeanette Winterson (1) Jodi Picoult (1) John Ajvide Lindqvist (1) Jókai Anna (1) Jón Kalman Stefánsson (3) József Attila (2) Juhász Gyula (1) Just Béla (1) Kálnay Adél (1) Karácsony Benő (2) Kari Hotakainen (1) könyv (3) Kosztolányi Dezső (1) Márai Sándor (9) Móricz Eszter (1) Müller Péter (1) Muriel Barbery (1) Neil Gaiman (1) Nichita Stanescu (1) Nick Vujicic (1) On Sai (1) Ossian (1) Ottlik Géza (1) Parti Nagy Lajos (1) Paulo Coleho (1) Percy Bysshe Shelley (1) Petőcz András (1) Pilinszky János (2) Popper Péter (4) Radnóti Miklós (1) Reményik Sándor (1) Richard Paul Evans (1) Sánta Ferenc (1) Sara Raasch (2) Sárhelyi Erika (3) Sarkady Sándor (1) Sólyom Anna (1) Szabó.T.Anna (1) Szabó Magda (2) Szepes Mária (1) Tóth Krisztina (1) Truman Capote (1) Váci Mihály (1) Várnai Zseni (1) vers (2) video (2) Wass Albert (2) Weöres Sándor (1) Witi Ihimaera (1) Zelk Zoltán (1) zene (1) Címkefelhő

Igazán és mélyen mindig csak egyetlen embert lehet szeretni...

2011.12.26. 19:50 Amerika24

"Szerelemről beszélek!

Mert szeretni tudunk , több embert is, egyformán , vagy hasonló módon.

A gyerekeinket például.

Bár azért itt is vannak néha rejtett különbségek.

Előfordulhat, hogy az egyik gyerekünk szivközelibb, mint a másik. De azért valahogy itt mégis szétoszthatóbb és mindenkit átölelő a szeretet sugárzása. Egy jó anya szeretetének körébe sokan beleférnek.

Annál az érzéki vonzalomnál pedig, melyet az előbbi esetben kibogozhatatlanul átsző a szerelemhez hasonló érzés, nem csak kettőt, de nagyon sokat is lehet egyeszerre....kívánni...?

Mi a jó kifejezés?

Erre is azt mondjuk néha, hogy szerelem - de nem az.

Néha azonban úgy tűnik, hogy ez a valódi, tiszta szerelemnél is így van:lehet kettőt szeretni.

Ha ilyenkor magunkba nézünk, két arc jelenik meg bennünk, egyszerre - két nagybetűs TE...és egyiket sem tudjuk elveszíteni.

Igy van ez ?

Igaz ez ?

Alig van ember, aki hosszabb párkapcsolata során ne találkozott volna ezzel a drámával.

Hogy egyszerre kell a kettő. És elszakadni bármelyiktől is kimondhatatlanul fáj.

Kipróbáltam a lelkemet az iroasztalom előtt, csendes, zavartalan körülmények között.Belenézek magamba, és figyelem , hogyan működik a szivem. És persze sok embert is faggatok közben - kutatom, mások hogyan élik meg az ilyesmit. Nem az a lényeg, amit mondanak, hanem amit látok bennük. Mert itt egy olyan finom, hajszálvékony különbséget kell megtennünk, amelyre csak egy nagyon érzékeny, sokat tapasztalt és pontosan látó lélek képes.

Ez a sexuális vonzalom és a szerelem közötti különbéség..

Egyetlen közös gyökérből táplálkoznak. Sokáig teljesen azonosank is- a görög „eros" szó ezt a szétválaszthatatlan egységet érzékelteti - ,de aztán mégis megjelenik egy tiszta, fehér hajtás, egy hófehér virág, mely már nem a föld sarából táplálkozik, hanem föltről a fényből. Nem a testből , hanem a lélekből.

TE VAGY AZ - élmény.

A kérdés az, hogy létezik -e két , egyenlő intenzitású TE VAGY AZ.

Sokáig úgy láttam, hogy igen!

Létezik.

Van ilyen.

Van olyan , hogy kettőt szeretünk.

Én is voltam így.

Én rengeteg férfivallomást őrzök magamban.

A vívódást nem is az okozza, hogy valaki másba beleszeretünk, hanem éppen az, hogy akivel élünk, azt is szeretjük!

És nem tudunk dönteni. Szétszakad a szivünk. Ha csak az egyiket szeretjük, az már nem lelki, csupán erkölcsi kérdés. Elhagyhatjuk-e? A lélek itt már döntött, még akkor is , ha furdallja a „lelkiismeret" vagy meg sem meri lépni azt, amit a szive szerint szeretne.

Mi van , ha mindkettő kell? Egyszerre , és igaz szerelemmel!

Mi van, ha két nagybetűs TE -élmény között kell döntenünk? Minha választani kellene a két kezem vagy a két szemem között.

Mindkettő az enyém - és egyformán szeretem.

Hosszú idő telt el, míg rájöttem, hogy ez nem így van!

Igazán és mélyen mindig csak egyetlen embert lehet szeretni.

Tekintetünknek sincs két fókusza, csak egy. Akit nézünk , azt látjuk,a másik mögötte eltávolodik, arca élettelen lesz, és a homályba vész.

Valahol persze ottmarad azért, de az érzés egyre gyengébb lesz, halványabb és elmosódott - eluralja a másik, az egyetlen TE.

Ezért is vagyunk - a szó mélyebb értelmében - féltékenyek.

Arra is persze, ha társunk mást ölel, de ez nem akkora árulás, mint a szerelem - bölcs nők , ha nehezen is , de túl tudnak lépni az ilyen megcsaláson.

A test sok testet kívánhat. A test nem ismeri a hűséget.

Nem ismeri a TE-t. Elég egyszer végigmenni a meleg nyári utcán, amikor könnyebben öltöznek a nők - s utána előhivni rejtett gondolatainkat.

Van úgy, hogy a Dob utca és a Weselényi utca között járva képzeletünkben háromszor is megcsaljuk a feleségünket...

És sok embert szerethetek is egyszerre, valódi, őszinte szeretettel. A gyermekeimet például. Vagy a barátaimat. Még az ismerőseimet is.

De szerelmem csak egy lehet!

Pontosabban szerelemem is sok lehet - de nem egyszerre.

Mert az a hely , ahová őt teszem a lelkemben:egyetlen hely.

Sok kis „te „jöhet az életünkben - fe TE , így nagybetűsen, mindig csak egy.

Abban a pillanatban , amikor a sokféle vágyból, vonzalomból, érzelemből összeszőtt szerelmünk intenzitása fölerősödik, és a lelkünk szeme a másikra ráfokuszálódik, mindenki más elhomáylosul körülötte.Még akkor is , ha ez önvádat okoz, vagy bármiféle gyötrelmet.

Nincs mit tenni.

Mert ebben a csúcspillanatban azt a kimondatlan és ma már korszerűtlennek tartott ősi felismerésünket éljük át, hogy lelki társunk csak egy van.

Minden Ádámnak egyetlen Évája.

És fodítva:egyetlen Ádámot keresnek bennünk a nők.

Hétköznap ezt persze nem tudjuk...

De abban a pillanatban, amikor a felszinre tör lelkünk mélyvalósága, vele robban ki , mint forró ősmagvából a láva, a lehazudhatatlan felismerés:hogy társunk csak egy van.

Egyetlen másik felünk van.

Akkor is, ha ezt a megrendítő hiányéreztünket , a aTE hiányát időnként más és más szereplőkkel próbáljuk betölteni.

És amikor nincs senki - a hiány mindig egyetlen valaki. Akkor is, ha nem ismerjük.Akkor is , ha sohasem találkoztunk vele. Aki mélyre néz magába, látja , hogy ott , azon a helyen, ahol a szerelem lakik, csak egyetlen üres trónus áll."

/Müller Péter:Varázskő/

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagok2.blog.hu/api/trackback/id/tr596161728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása