.
Mentem a permetes esőben
A keblemre, ruhám alá rejtettelek,
Miként egy sebzett madarat,
Akár az elszivárgó fényt,
És könyörögtem, ki ne múlj,
Ne hagyjál engem mélysötétben.
.
A járdán céltalanul tolongtak
A szomorúság pácolta arcok
Te velem voltál. Ismét
Megnyertünk egy csatát,
Enyém lett a győzelmi pillanat
Trófeája: mosolyban éltem.
.
De ím, a világ letépi köntösöm,
Kiváncsi rá, mit rejtettem alája,
Megtudni, miben áll erőm titka,
Én azon meztelenül menekülök,
Miközben a permetes eső
Rámterítette csöppjei
Óvó köpenyegét.
.
És ha már nem tudlak rejtegetni,
Odalesz minden menedék,
Az utakról magadhoz emelsz,
Miként egy sebzett madarat,
Akár az elszivárgó fényt,
És erőt adsz, hogy el ne múljak,
Ne hagyjalak a mélysötétben.
.
/Monica Pillat: Együtt.... Cseke Gábor fordítása/
Utolsó kommentek