.
Tölgyfa nőtt
Vállamon
Húsom volt a földje telke
Mellkasomat átölelte
Gyökerével vérem merte
Úgy karózta két karom
.
Száz madárral surrogott
Röpdösött miljom levél
Úgy éltem a susogásban
Mint szökőkút tála él
Permetező csobogásban
És ha este jött a szél
Égi ormok torlaszok -
Minden levele-fonákján
Egy-egy csillag bujdosott
.
Hogy derengett minden éj
.
És mikor kidőlt a fa
Kiszakadt az éjszaka
Nincs éj nincs szele
Nincs szökőkút nincs karom
Csak a sebhely krátere
Csak a sebhely krátere
Vállamon
.
/Nemes Nagy Ágnes ...A hindu énekekből/
Utolsó kommentek