A vándorüveg
Kilencre már felszállt a reggeli köd, a megszáradtak a lucskos vaskapuk is. Egy –egy kósza szél meglebbenti a muskátlik már sárgászöld levelét. Nincs hideg. A dáliák kókadtan bólogatnak, mintha éreznék, nincs már sok hátra nekik az idei életből. Bezzeg a krizantémok vidáman mosolyognak! Ezek a rövid nappalok nekik kedveznek a legjobban.
Hangos cinkék kotorásznak a lehullott diófalevelek között, remélve hogy találnak valami kis elemózsiát. Még nincs itt az etetés ideje, tele van a határ elhullott magokkal, ők mégis ide szoktak. Van itt valami biztonság. Tudják, ha megjön a hó, tele lesznek az etetők
Vasárnap van.
A húslevest már oda tette, kacsaaprólék és disznó csont került bele, sok féle zöldséggel. Mindenki szereti a finom húslevest, akár a háromnaposat is megeszik belőle. Fokhagyma illata száll a levegőbe, még a teraszon is érezni ezt az étvágygerjesztő illatot.
A krumplipüré elkészítése még várhat, az melegen az igazi, ha kihűl délig , kicsit összeáll, és most nagyon finomat szeretne készíteni. Egyedül van , de délre megjön az ember, és farkasétvággyal tud enni , a sok munka kiéhezteti rendesen.
Hogy vasárnap és dolgozni kényszerül? Vetni kell, és az idő nem kérdi, milyen nap van ma. A búzának a földben a helye, hogy majd télen a meleg hótakaró alatt kipihenve magát, tavasszal rendesen meg tudja majd növeszteni a jövő évi termést.
Tíz perc pihenőt tart, kifújja magát a reggeli roham után, mert hát állatok is vannak, és addig nem eszik, még azok jól nem laktak. Most minden olyan csendes, megissza a reggel készített langyos kávé maradékát, s bekap egy finom ropogós , hófehér habcsókot hozzá. Tegnap a lánya hozta, saját készítésű. Abban a díszüvegben, amiben ő almakompótot adott egy hónapja már. Csupa illatos almát főzött , citrommal , szegfűszeggel és fahéjjal. Azt mondták, finom volt.
Vándorüvegnek is lehetne nevezni, mert mindig raknak bele valamit, és ide-oda jár, vándorol , de mindig tele érkezik.
Utolsó kommentek