Szerzők

Utolsó kommentek

Címkék

Ady Endre (1) Ágai Ágnes (1) Albert Camus (1) Ancsel Éva (1) Angela Murinai (1) Áprily Lajos (4) Arany-Tóth Katalin (1) Babits Mihály (1) Békés Pál (1) Benedict Wells (1) Berkesi András (1) Berta Ádám (1) Cholnok Viktor (1) Clarice Lispector (1) Clive Staples Lewis (1) Csernus Imre (1) Csorba Győző (1) Danielle Steel (1) Dan Millman (1) döntés (1) Dutka Ákos (1) Edward Gibbon (1) Emily Dicinson (1) Erin Morgenstern (1) Fecske Csaba (1) Fernando Pessoa (1) Gárdos Péter (1) gondolatok (1) Hamvas Béla (2) Harriet Beecher Stowe (1) Helene Uri (1) Hermann Hesse (1) Ibusze Maszudzsi (1) idézetek (15) időszerű (2) Iselin C. Hermann (2) Jean-Pierre Montcassen (1) Jeanette Winterson (1) Jodi Picoult (1) John Ajvide Lindqvist (1) Jókai Anna (1) Jón Kalman Stefánsson (3) József Attila (2) Juhász Gyula (1) Just Béla (1) Kálnay Adél (1) Karácsony Benő (2) Kari Hotakainen (1) könyv (3) Kosztolányi Dezső (1) Márai Sándor (9) Móricz Eszter (1) Müller Péter (1) Muriel Barbery (1) Neil Gaiman (1) Nichita Stanescu (1) Nick Vujicic (1) On Sai (1) Ossian (1) Ottlik Géza (1) Parti Nagy Lajos (1) Paulo Coleho (1) Percy Bysshe Shelley (1) Petőcz András (1) Pilinszky János (2) Popper Péter (4) Reményik Sándor (1) Richard Paul Evans (1) Sánta Ferenc (1) Sara Raasch (2) Sárhelyi Erika (2) Sarkady Sándor (1) Sólyom Anna (1) Szabó.T.Anna (1) Szabó Magda (2) Szepes Mária (1) Tóth Krisztina (1) Truman Capote (1) Váci Mihály (1) Várnai Zseni (1) vers (2) video (2) Wass Albert (2) Weöres Sándor (1) Witi Ihimaera (1) Zelk Zoltán (1) zene (1) Címkefelhő

Legtávolabb a haláltól...

2021.09.17. 10:58 Amerika24

 

dscn0002_35.JPG

 

" – Legtávolabb a haláltól? Nem tudom. Semmi sem viszi el a halált. – Johanna beszívta az alsó ajkát.
– Na mégis, valami. Reggeli kocogás a szigetvilágban. Amikor szél lengeti a gabonát és valahonnan kutya ugatása hallatszik. Vagy a Financial Times. Mert az annyira, de annyira ebből a világból való."

 

"Amikor a gyerekek az udvar fáján virágok lila színét felvevő kaméleont találtak, a lány gyengéden kezébe vette az állatot, és maga köré gyűjtötte a kisfiúkat. Egy történetet mesélt nekik a színét változtató állatról, amely két világ között mozog: az egyiket látjuk, a másik körülöttünk zsong, pedig csak sejtéseink lehetnek róla; ott laknak a tündérek, a védőszellemek és a jó boszorkányok.
– A kaméleonok a tündérek országának küldöncei – mondta a lány, és a gyerekek tekintete az állat naplemente fényében csillogó oldalára szegeződött. – beleolvadnak a fák törzsébe és a virágokba, alig vesszük észre őket, aztán hirtelen mégis meglátjuk. Arra emlékeztetnek, hogy van egy világ, amelyet nem látunk, de amelynek létezését sejthetjük álmunkban, a hasonmásokban, és amikor érezzük, hogy valaki mellettünk megy. E világ lakói azt akarják tudomásunkra hozni, hogy ha figyelmesen nézünk, láthatjuk a jó szellemet az éjszakai folyónál, a tündérek játékát a majomkenyérfa alatt. És ha akarjuk, mi is csatlakozhatunk a játékhoz."

 

/Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól /

 

Szólj hozzá!

Címkék: könyv idézetek

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagok2.blog.hu/api/trackback/id/tr716691580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása