.
"Az élet oly csodás, tűnékeny,
száll mint az omlatag homok,
felleg, derű jár fönn az égen,
az alkotást váltják romok.
száll mint az omlatag homok,
felleg, derű jár fönn az égen,
az alkotást váltják romok.
Hajunk ma éjszín, mint a holló,
holnapra ősz s a sors ledönt,
minden csodálatos, leomló,
mit hordoz hátán itt e föld.
holnapra ősz s a sors ledönt,
minden csodálatos, leomló,
mit hordoz hátán itt e föld.
Estente meghalunk az ágyba
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.
s reggelre már mások vagyunk.
Mind változunk zokogva, vágyva
és nem találjuk - önmagunk.
Ezer titok közt fázva, gyúlva
botlunk, bukunk mindannyian.
Mind látomány lenn, ami durva
s a láthatatlan az, mi van. "
.
botlunk, bukunk mindannyian.
Mind látomány lenn, ami durva
s a láthatatlan az, mi van. "
.
/Kosztolányi Dezső:Plato olvasása közben/
Utolsó kommentek