"Érzem, hogy valaki ringat. Isten tenyere? … Mindegy, néha szédülök."
/Márai Sándor : A teljes napló 1943-1944/
"Érzem, hogy valaki ringat. Isten tenyere? … Mindegy, néha szédülök."
/Márai Sándor : A teljes napló 1943-1944/
" Mert már nem olyanok a péntek délutánok, mint régen. Gyerekkorában. Már nem a szabadságot jelentik, nem azt az ünnepélyes pihenőidőt, ami megelőzi a hétvégét, inkább egyfajta hektikus felkészülést arra a rengeteg tennivalóra, amiről úgyis tudja, hogy képtelenség elvégezni egy hétvége során."
/Iselin C. Hermann/
" A véletlen az élet mutatóujja, és mindig rámutat néhány lehetőségre, amelyek akkor nyernek értelmet, amikor szinkronba kerülnek egymással."
/Iselin C. Hermann /
Nemes Nagy Ágnes :Madár
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
" A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."
/Popper Péter/
" Régóta figyelték már az okos emberek, hogy a boldogság olyan, mint az egészség: amíg megvan, észre sem veszed. Hanem aztán, ahogy elfutnak az évek, mennyit, de mennyit gondolsz arra az egykori boldogságra! "
/Mihail Bulgakov: Kakasmintás törülköző/
Ady Endre :
Hervadáskor...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék.
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Úgy-e, úgy-e nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...
" Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. (…) Először is, az örömök, melyek eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értek volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad."
/Márai Sándor/
Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.
/Szepes Mária/
" Azt látom, hogy nem lehet végérvényesen kikapcsolni a reményt, azokra is rátörhet, kik azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak tőle."
.
/Albert Camus: A pestis/
Utolsó kommentek