" Régóta figyelték már az okos emberek, hogy a boldogság olyan, mint az egészség: amíg megvan, észre sem veszed. Hanem aztán, ahogy elfutnak az évek, mennyit, de mennyit gondolsz arra az egykori boldogságra! "
/Mihail Bulgakov: Kakasmintás törülköző/
Ady Endre :
Hervadáskor...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék.
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Úgy-e, úgy-e nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...
" Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. (…) Először is, az örömök, melyek eltűntek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak… Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értek volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad."
/Márai Sándor/
Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.
/Szepes Mária/
" Azt látom, hogy nem lehet végérvényesen kikapcsolni a reményt, azokra is rátörhet, kik azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak tőle."
.
/Albert Camus: A pestis/
.
Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp
hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan
magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.
/Szabó Magda/
Mi szél hozott kisfutár?
– Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Kedves gazdád, ki lehet?
– Fű nevelő kikelet!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
.
./Sarkady Sándor/
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!”
/Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget/
"Ha egyszer nyerne a sorsjegyem – mondta a lány –, vennék egy fél kiló legfinomabb csokoládét, és télen mindig fizetnék valakinek, hogy melegítse meg az ágyamat, mielőtt belefekszem."
/ Karácsony Benő:/
"Minden emberi életnek megvannak a maga évszakai és ciklusai. A személyes káosz sem lehet állandó. A tél végül, mindig meghátrál a tavasz és a nyár előtt, bár néha, amikor sötétek a fák ágai, és jég kopog a földön, az ember azt hihetné, sose lesz tavasz és nyár - de egyetlen tél sem tart örökké."
Truman Capote
Utolsó kommentek