Vénusz és Mars gyermeke

Nemes Nagy Ágnes :Madár

Egy madár ül a vállamon,

Ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

Hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

Ellökném, rámakaszkodik,

Mint egy tölgyfa a gyökerét,

Vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szive.

Ha elröpülne egy napon,

Most már eldőlnék nélküle.

 " A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."

/Popper Péter/

   kép

" Régóta figyelték már az okos emberek, hogy a boldogság olyan, mint az egészség: amíg megvan, észre sem veszed. Hanem aztán, ahogy elfutnak az évek, mennyit, de mennyit gondolsz arra az egykori boldogságra! "

Ady Endre :

Hervadáskor...


Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!

Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék.
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...

Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Úgy-e, úgy-e nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...

Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.

/Szepes Mária/

.

Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp
               hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan
               magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.

/Szabó Magda/

Mi szél hozott kisfutár?

– Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Kedves gazdád, ki lehet?
– Fű nevelő kikelet!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.

.

./Sarkady Sándor/