.
Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp
hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan
magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.
/Szabó Magda/
Mi szél hozott kisfutár?
– Mi szél hozott kisfutár?
– Nem szél hozott, napsugár!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Kedves gazdád, ki lehet?
– Fű nevelő kikelet!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
– Mi a jó hír aranyom?
– Sárgulhat a kalapom!
– Jó a hír, jó a hír, isten hozott gólyahír.
.
./Sarkady Sándor/
„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj, neked, ha magadnak tartod.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!”
/Hamvas Béla: A láthatatlan történet / Sziget/
"Ha egyszer nyerne a sorsjegyem – mondta a lány –, vennék egy fél kiló legfinomabb csokoládét, és télen mindig fizetnék valakinek, hogy melegítse meg az ágyamat, mielőtt belefekszem."
/ Karácsony Benő:/
"Minden emberi életnek megvannak a maga évszakai és ciklusai. A személyes káosz sem lehet állandó. A tél végül, mindig meghátrál a tavasz és a nyár előtt, bár néha, amikor sötétek a fák ágai, és jég kopog a földön, az ember azt hihetné, sose lesz tavasz és nyár - de egyetlen tél sem tart örökké."
Truman Capote
"Szavak által vagyok.
Szavak szálldostak felettem első lélegzetvételem óta,
Kis fekete betűsorok vésődtek testembe, kapálóztam és sikítottam,
És megtanultam, mi mit jelent.
Kötelesség. Becsület. Sors.
Megannyi gyönyörű szívtetoválás.
Magamhoz vettem, megtartottam őket, enyémek lettek.
Magamba zártam őket, és csak akkor vettem elő,
amikor mások rosszul értelmezték valamelyiket.
Kötelesség. Becsület. Sors.
Mindenben hittem,
Hittem neki is, amikor azt mondta,
én vagyok az ő legnagyobb kötelessége.
Amikor azt mondta, én leszek az ő legnagyobb dicsősége.
Senki, semmi másban nem hittem,
csak benne, és ebben a három szóban.
Kötelesség. Becsület. Sors.
Túl sokat hittem."
.
/Sara Raasch: Hó mint hamu/
"Az embernek ne legyen menedzserbetegsége, mert akkor ő akar minden lenni: masiniszta meg kalauz meg utas. A végén meg még sín is, de akkor átmegy rajta a vonat."
.
/Berta Ádám: Miki nem finnyás/
" Jóságában, tisztességében, becsületében soha nem lehet legyőzni az embert. A rossz, a gonosz, a becstelenség, tisztességtelenség erői ideig-óráig felülkerekedhetnek, (...) de végérvényesen nem nyomoríthatják meg az embert. A jóság, az igazságosság, a tisztesség. a becsület igénye olyan mélyen él bennünk, oly szüntelen jelenvaló, hogy nem lehet olyan helyzet, nem lehet olyan dilemma, melyben ne tudna eligazítani bennünket, melyben ne lenne képes meghatározni egyedül helyes magatartásunkat. Lelkiismeret, ha tetszik, szokrátészi hang ez, mely csendben marad, ha jót teszünk, de rögtön megszólal, tiltakozik, ha rosszra készülünk. Ettől van az, hogy a gazember mindig tudja, hogy gazember s ezért nem menthetjük fel a bűnössége alól."
.
/Sánta Ferenc/
"A gyász olyan, mint az ember lánya. Eleinte állandóan velem volt, belém kapaszkodott, soha nem engedett el, egy másodpercre sem. Követelte a testem, a figyelmem. Aztán olyan lett, mint egy kislány, aki több órán át békén hagyott, amíg más helyeken kószált. Most olyan a gyász, mint egy tinédzser. Aki állandóan ott van, akit soha nem felejtek, de aki egy másik életet él, és hagyja, hogy én is éljem az enyémet, és aki egyszer-egyszer a legértelmetlenebb követelésekkel áll elő."
.
/Helene Uri: Szavak a múltból/
Utolsó kommentek