"Fagyott tócsára léptem tegnap
reccsent a szürke jég,
vigyázz, ha szívemhez érsz,
csak egy mozdulat elég,
hogy megpattanjon rajta a
védővé dermedt zúzmara!
Úgy jöjj hát el, pille könnyedén,
csak mosollyal ajkadon
magad keresd meg, hol fagyott
még jéggé a fájdalom,
csak simogasd meg melegen
váljon harmattá szívemen."
.
/Gárdos Péter: Hajnali láz/
" A hazugság elpusztítja az embert, megöli a boldogságot. A hazugság ingovány, nem lehet rá építeni."
/Berkesi András/
“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)
„Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?”
.
/ Neil Gaiman: Csillagpor/
" Nem váltottam az életre jegyet,
elvétettem az érzések ajtaját,
nincs olyan vágy vagy alkalom,
amit el ne hibáztam volna."
/Fernando Pessoa/
"Fontos még most, az elején tisztázni, mi a különbség igazság és hazugság között. A hazugság benn marad az ember fejében, mint a migrén. Az igazság meg olyan, mint a bumeráng. Fejen talál, jól felráz, és már távolodik is a látóhatár felé. Az igazság senkié."
.
/Kari Hotakainen: Az életkereskedő/
" Nem szabad elfelejteni, hogy a test megfonnyad, hogy a barátok meghalnak, hogy mindenki elfelejti az embert, hogy a vég magányban telik el. És azt se felejtsük el, hogy ezek az öregek valaha fiatalok voltak, hogy az életre szánt idő nevetségesen kevés, hogy az ember egyik nap még húszéves, másnap pedig nyolcvan."
.
/Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája/
"Egy bizonyos kor után mindenki elszenvedi a maga sebeit, meggörnyed a maga terhe alatt, és kínlódik az élete nehézségei miatt, és gyakran mindez megtöri az embereket. Senki sem maradhat sértetlen... Az ember jellemét a lelki sebei és forradásai határozzák meg. Néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri."
/Danielle Steel/
LEVÉL ANYÁHOZ
Anya, én magam sem tudom, mi történt velem,
Hirtelen nagy lett a szám és hosszú a kezem,
Még a hangom is megváltozott,
Pofákat vágok és ugrándozok
Még akkor is, amikor tudom,
Nem volna szabad,
S néha az elfojtott nevetéstől
Rázkódik velem a pad...
Anya én sem tudom, mi lett énvelem,
De már nem tudok megülni csendesen,
Mindenről eszembe jut valami más,
Nehezebben megy a tanulás,
Időnként csak úgy ábrándozom a könyv fölött,
Máskor meg mindenkit fellökök,
Idétlenkedem, mondják, akik látnak,
És én is inkább látom magam valaki másnak
Mint kedves, jó gyereknek,
Aki régen annyira örült minden apróságnak,
Cukornak, perecnek...
Most mindig valami más kell,
Divatos ruhák, pénztárca sok pénzzel,
tudom, jobb lenne lenni jónak, megint kedves
szófogadónak,
Nem értem, miért nem jön ez össze,
Ó, jöjjön már valaki, s újra töltse
Fejembe azt a sok-sok illemszabályt
És tanácsot, amit tőled kaptam,
Mióta csak vagyok neked...
Mert ez mind valahogy most elveszett,
S félek nagyon, hogy mit szólsz ehhez...
Anya én sem tudom, meddig tart ez, mi lesz,
De azt éreznem kell, hogy szeretsz,
Szeretsz, szeretsz, nagyon, nagyon,
Még jobban talán, mint egykoron,
S éreznem kell, hogy türelmed végtelen...
Anya, köszönöm, hogy segítesz nekem!
./Kálnay Adél/
"A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm."
.
/Wass Albert/
Utolsó kommentek